Egyszerűen annyira kimerültem idén az utolsó hajtásban, hogy az utóbbi két olvasnivaló választásánál a hossza is szemponttá vált. És az emészthetősége. Nem szoktam megrettenni a könyves kihívásoktól (talán csak a Háború és béke vert vissza eddig, és az Anna Karenina, ha már itt tartunk - valahogy nem vesznek be az oroszok), de most olyanra vágytam, aminek munkába menet a buszon oda-vissza a végére járhatok.
Talán még annyi lehet közös, hogy elolvashatók 12-13 éves kortól is.
Amúgy az egyik nőként gondolkodó férfiszerző tollából van (Nicholas Sparks), a másik kamaszfiúként gondolkodó női szerzőtől (Pat Walsh). Az egyik nagyon szerelmetes, és mély-érzésű, a másik nagyon nem szerelmetes, inkább misztikus fantasy és azért mély-érzésű :). Mindkettőt nagyon élveztem. Pat Walsh Crowfield átka című regényében az író egy kolostorban elő árva fiú (már bocsánat, hogy megjegyzem, de a felnőtté váláshoz mindenképpen ki kell iktatni a szülőket a kamaszfiúk életéből? Lásd még HP!) körül bonyolódó misztikus, mesés történetet mond el nekünk, megfelelően adagolt borzongással, különleges lényekkel, barátsággal, hősiességgel.
Nicholas Sparks A leghosszabb útban egy ártatlan kamasz-szerelem történetét meséli el az ötvenes évek Amerikájából. Az előző regényeit is mérlegre téve azt kell mondjam a szerzőt kifejezetten érdekli, hogyan lesz a fiúból férfi, mi tesz éretté egy fiatalembert, milyenek azok a kapcsolatok, amelyek mentén jó vagy akár igaz irányba változunk. A teszi mindezt úgy, hogy szem nem marad szárazon. Azt hiszem, a regény benne lehetne - mégpedig előkelő helyen - egy regényválogatásban pl. Sminkgyilkos Ötös vagy A Tíz Leginkább Zsepifaktoros Regény címmel.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése