Párosan szép ...

Mekkora az esélye annak, hogy hónapokkal azután, hogy találtam egy ír kávés poharat az egyik ócskásnál, egy másiknál találok neki párt? Minden bizonnyal elenyésző lehet, de a tapasztalat rácáfol az esélylatolgatásra. Már ketten vannak. Szépek, lóherések és várják a finom kortyolgatnivalót. 

Nekem az ír kávé tipikusan téli, melengető ital, például undok, borús vasárnap délutánokra (olyanokra, amikor a hétfői munkakezdés rettenetes, nyomasztó óriásként nehezedik az egyébként még pihenéssel kecsegtető órák nyugalmára), s bár az időjárás ősziesre fordult az utóbbi napokban, még nem tört rám a csillapíthatatlan vágyakozás utána.
Addig is marad a további "házasságközvetítés" egyéb, magányos bögréknek, poharaknak, kistányéroknak:). És ha ez azzal jár, hogy továbbra is turkálni kell az ócskásoknál, hát Istenem, állok elébe:)!

Nicholas Sparks: Menedék - A piros bicikli kosárral

Beindult nálam a Nicholas Sparks őrület.

Már korábban is olvastam tőle, főként könyvtárból kölcsönözve, de most úgy néz ki, hogy senki sem állíthat meg, míg ki nem végzem a magyarul hozzáférhető életművet:). A helyi könyvesbolt kirakatában kellette magát csinos borítójával - piros bicikli vesszőkosárral a kormányon - és rögtön megtetszett. Mert a kép ismerős volt, csak az én biciklim zöld, de a kissé kopott vesszőkosár stimmel. (Valójában nemigen szeretek biciklizni, kizárólag szerelemből tettem meg hosszú túrákat, és ha már itt tartunk a kosarat egy korábbi biciklire szintén az első nagy szerelmem szerelte fel. Azóta a kosár és a szerelem is megkopott. De még megvan.)

A regény témája nem újdonság (sajnos), azt, hogy hogyan építi újjá az életét a családon belüli brutalitás elől menekülő nő, már többen megírták. Sparksban számomra az a szerethető, hogy velejükig becsületes figurákat alkot, és valamiféle nyugalom, megállapodottság, az élettel, sorssal, rendeltetéssel való megbékéltség érződik a szereplőin és a sorain is. 

Azért elgondolkodtat, hogy a regényeiben nagyon gyakran szerepel a halál, az elmúlás, a házastárs elvesztése. Kiírja magából a saját félelmeit, hatásvadász, vagy én élek burokban? Lehet, hogy kicsit mindhárom.

Értékelés: jó (4) 

Megjelenési adatok: General Press Kiadó, 2011

Beszerzés: helyi könyvesbolt

Szépséges kékségek

Mintha mindennap befőznénk valamit (ma pl. málnás szederdzsem készült, így kevesebb időm van a blogra, viszont a gyümölccsért néha piacra is kell menni, és ha már ott vagyok...

Volt itt már rózsaszín mintás porcelán tucatjával, de kék még nemigen. A fotón ócskapiaci lelemények láthatók. A kis kék csészéből három volt, de mivel kiegyensúlyozatlan számnak ítéltetett, és mert Donim mamája is szereti a kék mintás holmikat, így az egyikbe gyertyát öntöttünk és tartóként funkcionál a mamánál az étkezőben. A kis fehér polcelán tálca is "új", kiegészíti a fehér szettes elképzelésem. Alattuk pedig csodás gyöngyvirágos, kék pamutvászon párnahuzat a kedvenc turkálómból :).

Kiegyensúlyozottság, szépség, kékség.... itt a helyük:). 

És mázli, hogy egyik sem lett dzsemes, mert ez a szeder piszkosul nehezen jön ki a ruhákból:). Is:).

Kültéri gyertyatartó és elemi fizika

Ezt a remek, leginkább kintre való gyertyatartót is a szarvasi piacon találtam. Ráébresztett a használata arra az elemi tényre, hogy a gyertya magas hőmérsékleten olvad. Mivel nincsen házunk, kertünk (mondanám, hogy egyelőre, de ez már tényleg túl optimista lenne:)) így az erkélyre került ki egy illatos, szalmavirágos gyertyával. Majd jött a kánikula. A gyertya széle pedig csendesen elkezdett araszolni a perem felé - még az a szerencse, hogy csak délelőtt tűz oda a nap a kisasztalra, ellenkező esetben gyertyaviasz borított volna mindent. Szóval szerintem a helyzet megoldása a kivisz - használ - behoz hármasában lesz. Vagy átminősül bentre való gyertyatartónak.:)

Egyébként még két tartó volt az ócskapiacon ezen kívül, de ha azokat is megveszem és felelőtlenül kint felejtem, akkor a lenti szomszédnak is jut a jóból.:)

Használt Ikeás holmik - a narancssárga kisszék rejtélye

Kedvelem az Ikeás holmikat, mert csupa olyasmit képviselnek, ami az én életemből nagyrészt hiányzik: rend, összehangoltság, szortírozás, átgondolt tervezés és praktikum:). Szóval nem vagyok Ikea -lány (na jó, lány sem vagyok, ez is igaz:)). Bár alapvetően barátságos árai vannak az Ikeának, van egy hely, ahol az árak még barátságosabbak, és ez nem más - nem fogják kitalálni - mint az ócskapiac. A büdöskosaras posztban már utaltam erre a narancssárga kisszékre, ami szintén onnan való eredetileg. Egyébként a kisszék állapota - bűn koszos volt - már előrevetíthette volna a kosaras mizériát, de ehhez ugyebár előrelátás kellett volna, az meg kérem itt hiánycikk, még a pult alatt is. Az igazi érv a vásárlás mellett nem a szék higiéniai állapota, hanem az ára volt természetesen. A bolti ár egy ötödéért kínálták.  

Szintén piaci-ikejjás az edényszárító is. Rajta mintegy díszítés gyanánt egy kis angol porcelán, mi más. Azért is díszítésként, mert bevallott Achilles sarkam a házimunkában a mosogatás:). 

Plusz vettem már szintén eredetileg a sárgakék áruházból való felakasztható sokzsebes játéktárolókat. Ezekből már jutott a szomszédba is:), Petrus barátnőm plüssjátékaimat plüssjátékainak:). (Küldtem puszit Freud Zsigának, mert elszólások igenis vannak:))

A szemfülesek rájöhettek, hogy a blogon fotózott holmik egy része már a szomszéd barátnőmék családjánál kötött ki:). Költözik még valaki az utcánkba mostanában, gyerekkel, gyerek nélkül? Csak miheztartás végett kérdezem...

Nem mertem elkérni fotózás végett a játéktárolót a szomszédból, mert  djani újfent ír egy megjegyzést, hogy felismerte :), mint az alábbi posztban lévő tál esetében.