Teafiltertartó újratöltve

Először mindig eggyel kezdi az ember lánya. 

Legyen szó sütiről, szeretőről, kocka csokiról, szerencsétlen férfiválasztásról, rendkívül kedvező árú táskáról cipőről, gyertyáról és a többi. Ezután, ha az ember lánya történetesen olyan, mint jómagam, akkor azt veszi észre, hogy már megint vett egyet (beszerzett egyet, vagy megverte vele a Jóisten) és megint, és megint. Jó, tudom, marketing meg ilyesmi. Pszichomókus énem szerint az önismeret teljes hiánya is lehet az okok között bármelyik esetben. 

Szóval először EGY filtertartó fadobozt vettem, aztán még egyet, s miután megláttam a benne rejlő fantasztikus lehetőségek tárházát, hát..., szóval lett egy pár. És egyelőre úgy néz ki, hogy mindnek van helye és funkciója. Egyelőre.

Az első klasszikus módon, mondhatni rendeltetés-szerűen végezte. Holnap meg is kapja a barátnőm a teáinak.

 A narancsos stencilezett

A második már sminkszerek tartójaként végezte a fürdőszobában.

 

A provence-i levendulás - decoupage technikával

A harmadikból apró, rendkívül becses játékok tartója lett a fiam számára. Azt kérte legyen sárkányos, fehér - kék - zöld és írjam rá a nevét. Megtettem.:)

A sárkányos - kis stencil, sok szabadrajz (meg is látszik:))

Még mindig van kettő dobozom. Vagy három. Nem emlékszem.

Az angol porcelán dícsérete

A helyzet az, hogy a srác az ócskapiacon már megismer. Hogy ugye te keresed azokat az angol tányérokat, meg csészéket. Hát igen. Sajnálom, hogy valaki valahol kidobta őket, de nekem már csinos készletet sikerült összeszednem belőlük. Néha csak egyet vettem, néha többet. Pár száz forintért darabját.
Magamban Jane Austen készletnek hívom, mert csakis örökbecsű sorok olvasása közben lehet ezekből a csészékből kortyolni.

Az egyik edényként kissé átalakítottam, mondván nincs a készlethez mécsestartóm. Így vettem kanócot, háztartási gyertya volt itthon, hozzátettem a két évvel ezelőtti adventi koszorúról maradt bordó gyertyacsonkot, és olvasztottam és öntöttem. A végeredmény itt látszik. Ja, és szellőztetni, na azt kellett.

A terítő a korábbi posztban említett apai nagyié volt. Isten nyugosztalja.

Miért könyv, kincs és kacat?

       A jó könyv gyermekkorom óta menedék, meditáció, élményforrás. Meglátni a kacatban a kincset, igazi öröm. Ha úgy tekintünk a szobánkra, házunkra, tárgyainkra, mint énünk kiterjesztésére, akkor ebben a három szóban megfogalmazható, ami jelen életszakaszomban vagyok.
       Ó, természetesen sok más is vagyok, mondhatni egy rész Nigella Lawson, egy rész Kristie Allsopp, két rész apai nagyanyám, egy rész anyám és egy rész minden, amit eddigi életem során olvastam. És állítólag a szám formáját és az idealizmusomat apámtól örököltem.

Szóval olvasásra és kreatív újrahasznosításra, turkálásra fel! Ha korán érsz a piacra, nagyobb a választék:)!