Nora Roberts Forever

Romana, Júlia és Denise füzeteken kamaszodtam. Nincs ezen mit szépíteni. Legfeljebb annyit, hogy minden kötelező és ajánlott irodalmat is elolvastam a középiskolában és sok minden mást is. De a ponyvaromantika is az én világom. Az árulkodó pillantások, visszafojtott érzékiség, lángoló szenvedély nyelvén ugyanúgy értek, mint az összeesküvés, sötét múltbéli titkok és misztikus, boszorkányos szóvirágok nyelén. 

Az első mondatom felnőttkori következménye, hogy bírom a Nora Roberts regényeket, pontosan az egykaptafás, kiszámítható, női lélekkel manipuláló mivoltuk miatt. Teljesen kikapcsolnak. Sőt, arra vetemedtem, hogy bőszen nézem a filmadaptációkat, sikeres és feledés homályába haló másodélvonalbeli színészekkel. És tetszik.
Idemásoltam pár borítót, amelynek filmadaptációja is van:). Hátha további nőnemű alanyokat fertőzök meg ezzel a nem éppen címlapos rajongással.

Egyébiránt, ha valaki ismer egy ízig-vérig becsületes, kétkezi munkától izmos, de a nagydoktoriján dolgozó, égimeszelő, romantikára fogékony, érzékeny pasast (és valami különleges oknál fogva még nem ment hozzá feleségül:)), akkor lehet ide továbbítani az elérhetőségeket. Mert biztos vannak még Nora Roberts rajongók:)!

Ágytakaró - büszkeség, hagyomány, szeretet

 Elkészült a TAKARÓ.

Sok munka volt vele. Még nyáron kezdtünk hozzá édesanyámmal és pár hete fejeztük be. 

Régóta terveztem, vágyakoztam, ácsingóztam utána, fantáziáltam színről, mintákról, puhaságról. 

Édesanyám, szokásunkhoz híven nem értette, mi a fenét akarok, de mellette legyen szólva, még ha el is borzad bármely ötletemtől, első perctől az ügy mellé áll és ahogy haladunk előre, mindig külön örömet jelent az a pillanat, amikor elkapja őt is a lelkesedés, mert már lassan testet ölt, ami addig csak a fejemben volt. És onnantól kezdve tetszik neki, dicséri, lelkesedik a közös munkáért. Ő kezelte a varrógépet, én válogattam az anyagot, terveztem, szabtam és vasaltam, igazi közös munka volt. Az anyagok sokféle forrásból származtak, volt, amiből jó húsz évvel ezelőtt anyukám ruhát varrt magának, volt benne turkálóból származó száz forintos párnahuzat, minőségi mintás anyag textilüzletből és ilyen olyan régebbi darabok.

Remélem, ha már nem leszünk, sem ő, sem én, valaki megörökli, és örömét leli majd benne.

Lockhart kisasszony kalandjai - Rubin és füst, Árny északon

Az úgy történt, hogy unikornis blogján megtaláltam a filmeket. Kosztümös, rejtélyes, feminista főhős, gondoltam nekem való. Hát még úgy, hogy a férfi főszereplő JJ Field, akinek enyhén elálló füleivel és csibészes mosolyával A klastrom titka Jane Austen adaptációban már találkoztam, és szemet is vetettem rá, hogy Austenhoz méltó szóvirággal éljek.

Végül letöltöttem két részt és bele is kukkantottam az egyikbe, hogy lássam megérte-e, azután pihiszünet.

Legutóbb a gyerekkönyvtárban járva, míg kisfiamnak kerestem (fel)olvasnivalót, kiszúrtam a címeket Philip Pullman neve alatt. Több sem kellett, kikölcsönöztem pénteken az elsőt, elrohantam hétfőn a másodikért, és bőszen várom, hogy visszavigyék a harmadikat.

Az első rész Rubin és füst címmel olvasható. A főszereplője a 16 éves Sally Lockhart, akinek apja halálával számos rejtélyes, megválaszolatlan kérdéssel kell szembenéznie. A rejtélyek megoldása közben fontos szerepet kap egy Frederick Garland nevű fiatal fényképész, egy rubin és az ópium. Nem szeretnék semmilyen élvezettől megfosztani leendő olvasókat, így nem is írok többet. Sally és Frederick nyomozópárosa remekül működik, ez biztos. A mellékszereplők megfelelően kidolgozottak, a történet élvezhető.

A második rész Árny északon címmel, már egy újabb epizód Sally és Frederick életéből hat évvel az első rész után. Újabb rejtélyek, halál, hatalom, misztikum hozzáadásával, szerelemmel fűszerezve.

Alig várom a harmadikat, komolyan. El nem tudom képzelni, még hová bonyolódhat az életük.

Értékelés: jeles (5)

Beszerzés: Justh Zsigmond Városi Könyvtár Gyermekkönyvtár :)

Az ördög színe kék - téboly és gyilkosság Amszterdamban

Az utóbbi években olvasott regényeim közül ez a harmadik, amelyik Hollandiában játszódik.

Ebben a regényben a 17. századi Amszterdam elevenedik meg, cselekménye pedig Rembrandt egyik tanítványa körül bonyolódik, de természetesen maga a mester is érintetté válik. A szerző - ha jól éreztem a stílusán - nem olvasott Dan Összeesküvésparanoiás Brownt, vagy ha olvasott is, nem hagyta, hogy túl nagy hatással legyen rá.

A történet egy gyilkosság-sorozat felgöngyölítését mutatja be, de szerencsére a szerző a megszokott és kényelmes lineáris történetvezetés híve, nem ugrál az időben és nem bonyolít egyszerre tíz mellékszálat, hogy aztán dolgavégezetlen lerántsa a leplet a rejtélyről.  Maga a rejtély, nos, nem túl bonyolult. Szerepet kap benne a kék szín, a téboly, a szenvedély. Ehhez társul még emészthető mennyiségű történelmi tény, elmaradhatatlan szerelmi szál és egy szimpatikus fiatalember, a főhős, akit könnyű megszeretni. Az olvasó azt kapja, amire számít, ízlésesen, jó arányérzékkel, izzadtságszagtól mentesen.

Hogy ne maradjak adós a két korábbi regénnyel, szintén nagyon kedveltem a Leány gyöngy fülbevalóval című Vermeer regényt és egy mai korban játszódó történetet, amelyet A patikárius háza címmel jelentetett meg a Gabo kiadó néhány éve. A háromból számomra kiemelkedik a fülbevalós lány, de a többi is olvastatta magát.

Értékelés: jó (4)

Beszerzés: Bookline