Akármennyire igyekszem elkerülni, a szépirodalom megtalál. Elkap, nemereszt, inspirál.
Kaptam egy apró novellás kötetet. Az egyik szerző barátsága jeléül ajánlotta. Olvasásakor eszembe jutott, hogy a férfinak LELKE van. Mert posztfeminizmus ide, Müller Péter oda, néha elfelejtem. Minden bizonnyal leragadtam jónéhány évvel ezelőtt a Cosmo szexrovatának férfiképénél, még abban az időben, amikor a női erő "sötét oldala" ( lásd. Cosmo) megérintett.
Balogh Gyula, Bíró Gyula és Kocsis Csaba novellái olvashatók a falatnyi, pillekönnyű "A hetedik..." című kötetben. Az első novella (Balogh Gyula - Mikrodermabrázió - avagy hogyan fogjunk facér pasit) megrázott és megzötyögtetett az iróniájával. A második (Bíró Gyula - Pecsétfeszegetők) átjárt, végigsajgott és lüktetett, izzott és elhamvasztott. A harmadik (Kocsis Csaba - Kis József madarai) elringatott, andalított és ütött a csattanójával.
A végén az ember lánya úgy jár, hogy keresi a további oldalakat, várja az újabb novellákat és szomorkodik a hiányon.
Ahogy forgattam a kötetet eszembe jutott egy másik kötet, amit szintén hárman írtak, és szintén az egyik szerző ajándéka volt. Csak ott a barátság nem játszott, igazából még tartalékjátékos sem volt. A belső oldalra beírtam magamnak, hogy egy izgalmas, poétikus, erotikus viszony emlékére.
25 évesen, egy hosszú kapcsolat után, de még egy másik hosszú kapcsolat előtt találkoztam az Író úrral, aki intellektuális petting gyanánt vörösbor és gyertyafény kíséretében Ady verseket olvasott fel. Előtte is, utána is. A későbbiek fényében úgy tűnik, érzelmileg kommunikálni kizárólag Ady szavaival tudott. Csalhatatlan érzékkel választott és búskomor drámaisággal adott elő. Amikor kiürült a borospalack és elhömpölygött a szenvedély, kivert kutya szemekkel megkérdezte, hogy egyébként itt aludhat - e velem. Továbbá két vers között csendesen közölte, hogy belé ne szeressek, mert ő erre nem alkalmas és nem akar megbántani. Én sem akartam megbántani, ezért elmondtam, hogy néhány orgazmusnál versnél több kell ahhoz, hogy belészeressek, szóval legyen nyugodt. Ennyiben maradtunk.
De néha, ha gyertyafényben olvasok, eszembe jut. A hangja, a keze. A ritmusa.
Szóval hölgyeim, legyenek óvatosak az irodalommal. Belekóstolnak a férfilélekbe és ottmaradnak kielégülve, de vetetlen szívvel.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése