Hogyan ne legyünk őszinték? - jegyzet a napi hazugságok szakértőjétől

Minden szakmai és magánéleti tapasztalatomat számba véve megtaláltam miben vagyok kimagasló: hazudozásban. Ó, nem, nem kérem, nem a klasszikus pszichopata típusúban, amit önös érdekből követ el az ember - bár ezeknél az alakoknál a humanoid kifejezés helytállóbb. Nekem a kegyes hazugság és az önmagunknak való hazugság a specialitásom. 

Példák az utóbbi hetekből:

1. Próbafülkéből kijön egy hölgy és rámnéz mint gyanútlan azonos nemű vásárlóra, majd megkérdi: Ugye, szerintem sem rossz ez a felső? Válasz: Nem, nem rossz. (Belső monológ: Drágám, úgy néz ki, mintha egy polipot gyömöszöltek volna hálós szatyorba.)

2. "Kolléga" egy konferenciarészvétellel kapcsolatban: Sajnos nem tudok veled menni külföldre. Válasz: Semmi baj. (Belül: Minden kékszemű férfi megbízhatatlan, tudhatnád. Még jó, hogy a vonzalom idővel elmúlik.)

3. Ismerős a blogolvasásról: Még nem olvastam a blogod. Válasz: Nem, nem erőltetem. (Belül: Ha Te küldted volna, hogy felhívd rá a figyelmem, én megnéztem volna.) Ezt csak azért írtam le, mert minden bizonnyal azóta sem olvasta:).

4. Barát rákérdez siralmasnak titulálható intim magánéletemre (csak azóta nem merem leírni, hogy szex, mióta tudom, hogy hallgatók is olvassák a blogot - üdv, hölgyeim:)). Válasz: Semmi különös, nem foglalkoztat. (Belső monológ: Alapból tényleg nem foglalkoztat, de azt tudom, hogy téged azért foglalkoztat, mert nem veled élem ezt a magánt. És meg ne próbáld még egyszer firtani a témát.:))

5. Fiam arról, hogy miért nem vittem neki Jégkorszakos magazint? Válasz: Anyának nem volt ideje. (Belül: Anya esze totál máshol jár kicsim, nem a Te gondjaidon.) Itt később bevallottam, hogy nem figyeltem eléggé és elfelejtettem. Még szerencse, hogy a gyerekek bírják az őszinteséget és hamar megbocsájtanak. Főleg, ha viszem az újságot.

De vajon a felnőttek bírják? Vagy ha nem bírják, akkor szólnának? Vagy hazudnának, mint én teszem?

Szóval úgy tervezem, ha elég saját adat összegyűlik, akkor könyvet írok a mindennapi hazugságok témájában. Itt jegyzem meg Lajos barátomnak (aki olvassa a blogot:)), hogy ez a könyvötlet egyelőre beelőzi a pszicho-szakácskönyvet, amiről beszéltünk, hogy meg kellene írnom. Már csak az őszinteség jegyében is szólok....

Undok, rossz napok ezek a mostaniak. A jóhírek, névnapi virágcsokrok, kedves szomszédok, megbízható barátok és az éjszakai ölelésért érkező 5 év alatti hálóvendégek tartják az egyensúlyt, sőt, vissza is billentik a jóba, hála Istennek! Vagy az az ecet és olajtartó amit ma reggel találtam a szarvasi piacon. Még mellékelek egy fotót később (fotó kipipálva!) ha hazaértem és elmostam. De csak akkor fotózok, ha már megvettem a Jégkorszakos magazint...(magazin is kipipálva!)

(P.S: Igen, tudom, mit csináltam. Látatlanba beolvastam mindenkinek, magamnak is. Mert csak ennyire vagyok bátor. - Mióta megírtam, ma többször teszteltem az elméletet gyakorlatban. Az őszinteség katasztrofális következményekkel és sok sírással jár. )