Praktikum a piacon és az egyensúly átmeneti hiánya

Az utóbbi hetekben csupa fotózhatatlan, de annál hasznosabb holmit vettem az ócskapiacon. Például faállványos lenvászon ikeás szennyestartót, vagy ruhaszárító állványt. Szépek is, olcsók is, de nem túl fotogének:). Inkább szemérmesek, különösen használat közben:).

Ráadásul a pénteki piacon a kedvenc árusítóhelyemnél a "reális árat kérek és néha még mosolygok is"-srác helyett a "hangos vagyok, irritáló és pofátlanul szabom az áraimat"-srác volt a vezérhím, ami nem kedvez a hangulatos vásárlásnak. Mert hát ilyenek is vannak. Van még egy "kissé sunyi képem van, de megkopasztani nem foglak"-fickó és egy páros, akik a "hétköznapi fickók vagyunk és az áruink egyszer-egyszer nem hétkönapiak"-típust képviselik.

Egyébként imádom hallgatni, ahogy az árusok éppen értékelik a piacot maguk között, hogy gyenge, döcögős, nincs-az-embereknek-pénze avagy nagy-piac-van-nagyobb-mint-a-múlt-héten stb.

De ez apró, múló kis bosszúság. Az egyensúlyhiányt átmenetileg inkább a következők okozzák: átköltöztünk egy másik lakásban, festettem, csetlettem, botlottam, bejárati ajtózár berakadt, redőny leszakadt, tulaj nem ér rá, gyerek megbetegedett, olaj forrón kiömlött, illetve, ha még egy valamit fel kell cipelnem a negyedikre sikítani kezdek idegállapot is rögzült.

Ezek a dolgok kibillentenek (csak halkan jegyzem meg, hogy a felét sem írtam le:)), de van ami örömmel tölt el a lakással kapcsolatban. Mert van, ami pont úgy néz ki, ahogy elterveztem, és a helyére került több már rég megvásárolt, bespájzolt holmi. Mint itt a képem. A fentiek fényében, már szinte döbbenetes, amikor összejönnek így a dolgok:)!

Még több filtertartó:)!

És szép lassan le is állok vele, mert nincs több:). Komolyan:).  

(Na jó, még tényleg van egy utolsó, de arra már nem maradt energiám.) A két felső ajándékba készült, a szimpla kék pedig magamnak. Festős, kreatívos holmikat tartok benne, a színét pedig imádom. Az én elképzelésem szerint ilyen színűek a spaletták Provence-ban.

Egyébként szégyen-nem szégyen, nálam a legtöbb tevékenység, hobbi, "roham" hullámokban jön, egy időben például orrvérzésig üveget festettem, majd mandalákat, azután jött a foltvarrás, és persze rendszeresen hagyok befejezetlen tárgyakat magam után. Arra jutottam, hogy ha egy tevékenységnek nincs eredménye néhány órán belül, mondjuk max. egy délután után, akkor én biz már nem biztos, hogy még egyszer nekiállok:). Ezek a filtertartók kiállták az időhatáros megszorítást. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy aki kapta, az örült neki. Legalábbis ezt mondta:).

Bútorfelújítás kicsiben és nagyban

Elérkeztem felnőtt életem sokadik fejezetéhez és otthonához is egyben.

Bár nem végleges megoldás ez a mostani lakás, de beköltözés előtt, alatt és sajna még utána is lesz mit javítani a bútorzaton. És persze ki lehet próbálni régóta dédelgetett ötleteket.

Jelenleg leginkább csinálok és nem pedig írok róla, de ha lesz mit megmutatni, rögvest megteszem. Addig is legyen itt a nyári bababútor-felújítás képe. Barátnőm kislánya (magunk között csak Szunszus) kapta meg a gyermekkori bababútorom kissé feljavítottabb verzióját. Szakemberként azt mondanám, hogy lassan ezzel is elengedem annak a gondolatát, hogy a fiam mellé lányom is lehessen. Nem szakemberként pedig örömet akarok szerezni egy angyali kislánynak, aki amikor először rám nézett tudta, hogy én tudom, hogy tudja, amit én nem tudok...... Szóval rám nézett és tudott rólam mindent:). Kedves szülők, ezer köszönet!

A felújítás akrilfestékkel történt és lelakkoztam két rétegben, de még így sem biztos, hogy állja majd az intenzív használatbavétel megpróbáltatásait:).