Üveg, üveg, üveg - a Halak kedvence és nem akvárium:)

Olvastam régebben, hogy milyen csillagjegyű emberhez milyen lakberendezési stílus illik. Még szép, hogy olvastam, elvégre a Halak jegyűeket érdekli az ilyesmi:). Szóval megakadt a szemem azon, hogy a Halak szeretik az üvegtárgyakat (esetemben a bohém rendetlenség, a tengermotívum, és a művészetek kedvelése is helytálló lehet). Hogy minden hal szereti-e azt erősen kétlem, de én fennakadtam a rostán, mert bizony szeretem az üvegholmit. A kis fehér porcelánok után íme az ócskapiacon beszerzett üvegtárgyak gyűjteménye.
Bár valószínűleg nehezen mosom le magamról az alkoholkedvelő jelzőt ez után a bejegyzés után, de mégis közlöm. A valóságban a rendkívül mértékletes, különleges alkalmankénti alkoholfogyasztó a megfelelő jelző. Alapesetben semmilyen alkoholt nem iszok. Kivételes esetben háromféle ital jöhet szóba, pl. rosébor (szigorúan egy borospohárnyi, mert a másodiknál elálmosodok, ennél viccesebbnek lennem pedig teljesen felesleges.) Emellett játszik még az ír whiskey krémlikőr és a koktélok közül a Cuba Libre vagy a még jobb Mojito. És ennyi. Persze most úgy tűnik magyarázom a bizonyítványom pohárkészletem. Egyébként már többször láttam az ócskapiacon klassz borospoharakat is, kézzel készítettet és teljesen épen bedobozolt Ikeásat is. Ha valakit ez érdekelne.
Az biztos, hogy elvarázsolnak a zöld színű üvegek. A Bacardis poharakat egy szép vasárnap délelőtt turkáltam néhány nappal a 33. szülinapom előtt. A csodaszép zöld, újrahasznosított! üvegből kézzel készült spanyol mécsestartók jóval korábbi szerzemények. A felakasztható gyertyatartó a nemrég felfedezett szarvasi piacról kísért haza pénteken.
Az ír kávés pohárra pedig nincs mentségem. Sajnos kávéfüggő vagyok, nemcsak pszichésen, hanem a "ha nincs kávé, hát van migrén"  -  elv alapján. Valahol, talán egy hűtőmágnesen olvastam - megbízható bölcsességforrás:) - hogy az ír kávé tartalmaz minden szükséges tápanyagot a túléléshez. Én várhatóan hosszú életű leszek.

Egyébként a posztot indító "logika" és cikk alapján az akváriumot is kellene szeretnem a lakásban, halastul, mindenestül. Hát ilyenem nincs és nem is terveztem, annak ellenére, hogy ha vendégségben vagyok és van akvárium, akkor teljesen hipnotizáltan és hosszan meredek az akváriumban zajló életre, már-már meditatív jelleggel. Úgy rémlik, egyszer el is aludtam a nagy nézésben. (Nem kérem, itt semmilyen alkohol nem játszott közre.) Legalább az kiderült a cikkből, hogy esetemben ez a dolog kvázi normális lehet:).  

Ja és soha, soha, soha nem eszek halat. Soha.