Láthatatlan változások - kóbor hajnali filozófia

Ma hajnalban nem tudtam aludni. Tegnap nem volt túl jó napom, így a délután folyamán úgy döntöttem, hogy átmenetileg leveszem a kezem a világról, legyen meg nélkülem. 

A fenti állapot kitűnően kedvezett rémálmoknak, hajnali ébredésnek és látszólag céltalan filozofálásnak.

Több kérdés merült fel, úszott képbe, vetődött partra, bukkant felszínre, hogy mondjak néhány vizes tartalmú igét.

Vajon mikor lettem bagoly típusból pacsirta???

Vajon mikor lett akkora a fiam, hogy eléri a csengőt?

Vajon mikor nőtt meg úgy a haja, hogy megint vágni kell?

Vajon mikor szeretünk bele valakibe és akarjuk egész nap hallani a hangját?

Vajon mikor múlik el a szerelem?

Vajon mikor kezdte érdekelni a fiam, hogy én is a mennybe jutok-e, mint ő, ha nem vagyok megkeresztelve? Vajon mióta tud sírva fakadni ilyen dolgokon?

Vajon meddig tart a hajnal és mikortól van reggel? 

Az életem tele van láthatatlan változással, vajon mindent csak utólag veszek majd észre?

(A képek az erkélyen készültek kávézás közben ma hajnali 4 és 5 között. Látkép Orosháza "falusi" profiljáról. )