Mi lesz Az Ocsmány Varródobozból?

Alapvetően szeretem a kihívásokat. Ilyen volt életemben először dekopírfűrésszel vágni, megtanulni úszni, beszélni 200 ember előtt egy előadáson, vagy tíz ember előtt a magánéletemről  önismereti csoporton (na itt azért sírtam, fűrészelés közben nem mertem, mert elhomályosítja a látást:)). 

Minden bizonnyal a kihívások jártak a fejemben, meg valami eszement csináld magad műsor, amikor megvettem az Ocsmány Varródobozt az ócskapiacon. Ritkán használom az ocsmány jelzőt, de ez nekem egyszerűen az. Türkiz és rózsaszín. 

Látszik szegényen, hogy előszörre nagyon bohém ötletnek tűnt az alkotónak ez a párosítás. Valahogy úgy, mint amikor gyermekem apjával kifestettük az erkélyünket egy valószínűtlen kék árnyalattal, majd megjegyeztük, hogy EZT kicsit nagyon gyorsan döntöttük el (egyszerűen örültünk, hogy nagy nehezen megegyeztünk egy színben). Mert olyan érzés volt az erkélyen ülni, mintha egy medence alján ücsörögnék. Nagyon-nagyon kék volt. Szóval Az Ocsmány Varródoboz külleme is ezt a kapkodó döntéshozatalt idézi.

Nos, én bezzeg nem kapkodok. Mert még nem tudom, hogy milyen lesz a plasztikázott, újragondolt Varródoboz. Igyekszem majd készíteni pár nem túl megrázó fázisfotót. Mert egy biztos. Rezgőcsiszolót használni fogok. Ha törik, ha szakad.:)