A porcelánok kis fehér ruhája

A kis fehérek

Vannak napok, amikor semmit sem veszek az ócskapiacon. Komolyan.

Turkálok, mérlegelek, morfondírozok, majd a végén semmi. Mondjuk 10-ből 3-szor, 4-szer. Tudom én, nehéz elhinni :), elvégre blogot szenteltem a témának, de ez is része a történetnek. Azután van, hogy találok valamit. 

Az első hónap környékén jutottam el a felismeréshez, hogy a legjobb választás mindig a fehér. Ami az alkalmi női ruhákban a Kis Fekete, az a porcelánban a fehér. Mindenhez megy, mindig elegáns. (Amúgy ruhák tekintetében a fehér nem az én színem. Ez egy szomorú tapasztalat. És nem csak azért, mert egy fehér nadrágban kifeszített, dagadó vitorlavászonnak érzeném a hátsóm:). Vagy ahogy Doni fiam mondta egykor: popszim.)

Visszatérve a szemérmetes témákról, úgy rémlik négy, vastagfalú kapucnis csészével indult a felfedezésem. Olyan van-benne-anyag darabokkal. Majd találtam tejkiöntőt, fodros szélű piteformát, olívabogyó tartót (az olívabogyót nem szeretem, az olívaolajért viszont rajongok, vagyis erre a vásárlásra nincs logikus magyarázat, na nem mintha a többire lenne:)) és egyebeket sorra.

Provence-i aioli tálka az ócskapiacról

Kérdezte egy barátnőm, hogy mi lesz, ha már nem fér el a sok holmi a tálalóban? A kérdésre leginkább ő tudhatja a választ, mert hivatalosan megőrzésre - egyébként örökbe - már nála van az epres pickwickes teáskannám (kannája) egy csészével. Mert nem fért el :). Vagyis a felesleget el fogom ajándékozni, vagy ami még klasszabb: Hivatásos Másoknak Vásárló leszek:).

S bár zengem itt a fehér porcelán ódáját, van, hogy eltévelyedek én is :). Mármint színek szempontjából. Például amikor meglátom a fokhagyma eldörzsölésére és olaj hozzáadására is alkalmas célszerszámot, itt jobbra. A gyengébb idegzetűek a leíráshoz a pirítóst és érett, zamatos paradicsomokból álló salátát már hozzá se képzeljék...