Évtizedek óta beszélek magamban. Belül, fejben. A legtöbb esetben konkrét személy vetül a válaszoló pozíciójába, de hang persze egy szó sem hallatszik. (Az már tényleg pszichiátriai eset lenne:-), ez itt inkább határeset:-)) Megjelenítek magamban egy másik embert, szerelmet, férfit, barátnőt, anyámat, apámat és fejben lemeccsezzük életem fontos kérdéseit. Az inspirációimat belülről szereztem eddig. Ez most változik.
Csuda érdekesen alakul az év vége. A 12. jegyben születtem, a nap utolsó órájában. A végén. De immár 33 év telt el velem úgy, hogy eddig nem sejtettem a végességben rejlő lehetőségeket.
Kevesen tudják rólam, hogy rendszeresen használom a Ji Kinget. Évekkel ezelőtt kezdődött ez a kapcsolat, és még soha nem hagyott cserben. Most itt, az év végén olyasmit üzen, amit eddig sohasem. Spontaneitást, feloldódást, lehetőségeket egy "harmadik" féllel kapcsolatban. Valami énazonosat, mást, teljeset. Ijesztő, felkavaró, szédítő távlatát a lehetőségeknek.
Életem szellemileg, nőileg, lelkileg leginspirálóbb időszakát élem. Ezúton köszönöm Zeusznak, a Bikakirályfinak, a Bátornak, a Nagylelkű Ajándékozónak, a Woody-rajongónak, a Vaginamonológok Ismerőjének, az Éjjeli Sofőrnek, Thomasnak Kundera tollából, az Írónak, az Olvasónak, a Paráznának, a Látszaterősnek, hogy megszületett és az életem része lett.
Belül már semmi sem lesz ugyanaz...
(Ha valaki ezt most nem értette, úgy ne ijedjen meg, én sem értem, csak érzem. És tudtommal lelki megtermékenyülés és megnövekedés miatt még senkit sem utaltak kórházba:-).)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése