Tegnap este 10 óra körül kifogytam a szavakból. Előszörre úgy tűnt, még ott tolonganak a nyelvemen, a torkomban, a fejemben és a szívemben, de egycsapásra tovatűntek... egyelőre nem is jönnek vissza.
7 évvel ezelőtt, amikor véget ért a pszichodráma csoport, amelybe jártam, a csoport 90 százalékának heves felháborodása ellenére úgy döntöttem, nem folytatom tovább a csoporttal a következő szintet. Elmegyek élni, tapasztalni. Nem tudok jó drámavezető lenni, ha számtalan dologról csak elképzeléseim vannak. Akkor még nem voltam házas, nem volt gyerekem, nem hoztam kemény döntéseket, nem csalódtam eleget, nem értékeltem ennyire a barátokat. Élni kellett még, megélni, átélni.
Most is erre van szükségem.
Ez a blog és az elmúlt kilenc hónap, amit itt töltöttem, kiérlelt egy újfajta igényt az életre, kihordtam a változást.
Majd 50 bejegyzés, majd 1500 látogatás, éppen nem kerek, mint ahogy az élet sem az...
Köszönöm mindenkinek, aki olvasta. Még itt lesz egy darabig a blog, de én Elmegyek Világgá.
Szeretni, kötődni, olvasni, írni, játszani, piacolni:), fellobbanni és elhamvadni, újjászületni. De a bögréim és a könyveim magammal viszem:). Még találkozunk...
3 megjegyzés:
Sajnálom, hogy abba hagyod a blog írást. Nekem hiányozni fog. Szerettem a gondolataidat... legalább olvasni.
Endre
Köszönöm.
Csak szünetel, amíg világgá megyek:), mert nagyon szerettem írni.
Kár, hogy mire idetévedek, pont "out of order" állapot állt be. De legalább amíg újraindul behozhatom a lemaradást. Minden rosszban van valami jó! ^^
Üdv: PGN -< MKHáza
Megjegyzés küldése