Párosan szép ...

Mekkora az esélye annak, hogy hónapokkal azután, hogy találtam egy ír kávés poharat az egyik ócskásnál, egy másiknál találok neki párt? Minden bizonnyal elenyésző lehet, de a tapasztalat rácáfol az esélylatolgatásra. Már ketten vannak. Szépek, lóherések és várják a finom kortyolgatnivalót. 

Nekem az ír kávé tipikusan téli, melengető ital, például undok, borús vasárnap délutánokra (olyanokra, amikor a hétfői munkakezdés rettenetes, nyomasztó óriásként nehezedik az egyébként még pihenéssel kecsegtető órák nyugalmára), s bár az időjárás ősziesre fordult az utóbbi napokban, még nem tört rám a csillapíthatatlan vágyakozás utána.
Addig is marad a további "házasságközvetítés" egyéb, magányos bögréknek, poharaknak, kistányéroknak:). És ha ez azzal jár, hogy továbbra is turkálni kell az ócskásoknál, hát Istenem, állok elébe:)!