Az utóbbi hetekben csupa fotózhatatlan, de annál hasznosabb holmit vettem az ócskapiacon. Például faállványos lenvászon ikeás szennyestartót, vagy ruhaszárító állványt. Szépek is, olcsók is, de nem túl fotogének:). Inkább szemérmesek, különösen használat közben:).
Ráadásul a pénteki piacon a kedvenc árusítóhelyemnél a "reális árat kérek és néha még mosolygok is"-srác helyett a "hangos vagyok, irritáló és pofátlanul szabom az áraimat"-srác volt a vezérhím, ami nem kedvez a hangulatos vásárlásnak. Mert hát ilyenek is vannak. Van még egy "kissé sunyi képem van, de megkopasztani nem foglak"-fickó és egy páros, akik a "hétköznapi fickók vagyunk és az áruink egyszer-egyszer nem hétkönapiak"-típust képviselik.
Egyébként imádom hallgatni, ahogy az árusok éppen értékelik a piacot maguk között, hogy gyenge, döcögős, nincs-az-embereknek-pénze avagy nagy-piac-van-nagyobb-mint-a-múlt-héten stb.
De ez apró, múló kis bosszúság. Az egyensúlyhiányt átmenetileg inkább a következők okozzák: átköltöztünk egy másik lakásban, festettem, csetlettem, botlottam, bejárati ajtózár berakadt, redőny leszakadt, tulaj nem ér rá, gyerek megbetegedett, olaj forrón kiömlött, illetve, ha még egy valamit fel kell cipelnem a negyedikre sikítani kezdek idegállapot is rögzült.
Ezek a dolgok kibillentenek (csak halkan jegyzem meg, hogy a felét sem írtam le:)), de van ami örömmel tölt el a lakással kapcsolatban. Mert van, ami pont úgy néz ki, ahogy elterveztem, és a helyére került több már rég megvásárolt, bespájzolt holmi. Mint itt a képem. A fentiek fényében, már szinte döbbenetes, amikor összejönnek így a dolgok:)!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése